A webkamerás meetingek vidám felismerése volt, hogy nem mi vagyunk az egyetlen, akinél még itt-ott, vagy akár masszívan uralva a tetőteret, gyerekkorunk megsárgult lambériája virít.

Zsigerből utálom a színét is és magamtól biztos nem álltam volna sorba érte, mégis jutott belőle bőven. Örökkévalóságnak tűnt, mire a felújítás a lambériához ért és volt idő, amikor azt gondoltam nem tudok más elképzelni, csak azt, hogy leszedjük.
A festett lambérián kívül azonban ilyen mennyezetekre szerintem nincs túl sok szép megoldás. A gipszkartonozás ugyan felmerült, de olyan helyzetekben, ahol elvont fogalom a vízszintes és a derékszög, és emellett a belmagasság is számít, azaz nálunk, nagyon béna lehet (lett) a gipszkartonozás. Biztosan van, akinek ez is menne, de mi maradtunk végül a lambériánál olyan helyeken is, ahol a javítás miatt le kellett szedni a régit.
A fa felület anyagában és megjelenésében ráadásul sokkal szebb, mint a gipszkarton vagy egyéb fali panelek, úgyhogy nagyon örülök, hogy maradt a fa és végül festettük a lambériát. Szerintem ez lett a legjobb megoldás.

Ha eddig gondolkodtál rajta, megéri-e lefesteni vagy jobb a csere és a gipszkartonozás, ne hezitálj tovább. Nagy meló, de látva a végeredményt szerintem nem kérdés, hogy megéri-e a munkát.
Az első réteg felkenése után azonban jött egy kellemetlen meglepetés, amiről nem sok szó esett másoknál.
A csili-vili inspirációs képek alapját ugyanis nem a 80-as években felrakott majd felújított lambériák, inkább új és egyedi asztalosmunka és/vagy a photoshop adják. A régi lambéria ugyanis felületében és illesztésében sem hasonlít ahhoz, amiből ilyen lesz.
A miénk félúton nagyon távol állt a vállalhatóságtól is és esélyes volt, hogy így is marad.

Az első réteg fehér festék ugyanis kiemelt minden olyan felületi hibát, illesztési pontatlanságot és vetemedést, amit az aranyló fosbarna jótékonyan ápol és eltakar. A helyzetet végül az akril tömítő és néhány órás tömítgetés oldotta meg.
Ha olyan lambériád van, mint a miénk, és festésre adod a fejed, készülj rá, hogy ezt a lépést nem éri meg kihagyni. Különben nem lesz ilyen a végeredmény.

Nem írhatom, hogy hipp-hopp kész lett, mert nem lenne igaz, de ha kellene újra nekiállnék. A fehér lambéria ugyanis nagyon menő lett. Nem csiszoltuk, ezért a felület nem teljesen sima, inkább rusztikus, de azért modern tereknek is jól áll és tényleg megéri a munkát. Otthonos hatású felületet ad.

Na, kedvet kaptál hozzá?
Ha érdekel hogyan kell lambériát festeni, vagy milyen festékkel érdemes, tarts velem jövő héten is.
Folytatás következik!
Bellovics Zsuzsanna
Szia. Igaz nem mostani a poszt, de pont így utálom a tetőteérben ezt a borzalmas barna árnyalatot. 1 éve hezitálok a festésen. De olvasva a cikket, belevágok. Köszönöm, remélem sikerrel járok. Ennél, csak szebb lehet.
Zsanett
Ez Fantasztikus! Nagyon szép munka! Azt szeretném kérdezni hogy az akril tömítést azt az elején vagy a végén érdemes megcsinálni?
Mindez
Köszönjük! 🙂 Szerintem az első réteg felkenése után érdemes a tömítést megcsinálni, amikor a festés már kihozza, hogy hol vannak „lukak” vagy hibák. A tömítés akkor lesz szép, ha kerül rá egy réteg festék, ezért ha csak egy rétegben terveztek festeni, akkor a tömített részeket mindenképpen érdemes külön lefesteni.
László gábor
Köszi az ötletet. Pont ilyen problémában vagyok. Kíváncsi lennék hogy milyen festéket használtál. Köszönöm a válaszod
Mindez
Szia, Trinát Aqua-t használtam, de ha újrakezdeném már megvennék egy drágább festéket, a
a Tikkurila Feeling Furniture-t.
A részletes tapasztalatokat ebben a posztban is összefoglaltam, olvasd el, hátha találsz benne hasznos infót 🙂
https://mindezenvagyok.hu/diy/lamberiafestes-lepesrol-lepesre/