Szép számmal találkoztam már különös gyűjteményekkel és hobbikkal, volt és van pár saját hülyeség is, de a most következő dolog szerintem minden visz. Főleg azért, mert a gyűjtőszenvedély egyfajta hibrid, vagyis inkább 2in1 tevékenységgé alakult az idők során. Gyűjtés és játékszenvedély lett egyben.
Azt hiszem, a buszmegálló-gyűjtés rész még normálishoz közeli tevékenység. Mondjuk határeset, mert szülinapra rendszeresen horganyzott vascsövet vagy BKVs beszállítótól rendelt műanyag szemeteskukát kérni nem annyira szokványos. Legalábbis felénk.
Aztán viszonylag hamar adódik a probléma, hogy az egyre gyarapodó megállóknak helyet kell találni. Nem férnek el ugyanis a vitrinben.
Én speciel azt hiszem elég rosszul viselném, ha valaki buszmegállókat telepítene a kertembe. Bárki szívemnek kedves személy lehetne is az, nem hiszem, hogy bírnám szisztematikus és rendszeres morgás nélkül. És ez még csak a gyűjtemény.
A játék pedig?
Mi más lehetne, mint buszsofőrösdi.
Kizárólag a nagyon kekec olvasóknak tűnik fel, hogy a busz alváza az egyetlen, ami nem teljesen autentikus. Mert a szín természetesen színkódazonos BKVs, van rajta gyári lukasztó, eredeti visszapillantó, Ikarusz fémtábla és persze helyet kapott egy nélkülözhetetlen kapcsolótábla is, a buszajtók egyedi vezérléséhez. Ezen felül felhelyezésre került két tároló egység, egy a műszakos sofőr motyóinak, egy pedig a hivatalos munkadokumentumoknak. Azt hiszem, a Csepel bicajok nem bánták az operációt.
Amikor háznál van már pár buszmegálló, két busz, és egy lelkes sofőr, aki még műszakbeosztást is készít, adja magát a szabály: A buszoknak az előírt menetrend szerint kell közlekedniük. Ha az élet ráadásul úgy hozza, hogy a műszak pont hajnali 3.47-kor kezdődik, – mert miért is ne- akkor a BKV-s családja is kel. Télen meleg teával, nyáron pedig jeges üdítővel indítja útnak Sofőrünket. Persze, ha a sofőr nem igazi, csak egy real-time-ban játszó lelkes kamasz, aki a kertben teret kapott szenvedélye megélésére, akkor a világ legnormálisabb dolga a rokonok hajnali kiakadása a korai műszak miatt.
Télvíz és havazás idején a hó természetesen időben le lett takarítva az induló járat útvonaláról. Megtörtént ugyan, hogy a hóhelyzet pár perces késést okozott a menetrendben, de tényleg csak ritkán.
Teljes járatkimaradás kizárólag súlyos műszaki hiba esetén ( pl. alváztörés) fordulhatott elő. A javítás időtartama azonban ilyenkor rögzítésre került a járat munkalapján, amit a szerelést végző felelős személy (szomszéd bácsi a hegesztővel) aláírásával ellen is jegyzett. A pontos dokumentáció miatt, a BKV diszpécserei mindig aktuális információkkal tudták ellátni a kimaradó járatok után érdeklődő utasokat.
Kivételes helyzet állt elő, amikor egy járat útvonalán csőtörést észleltek és az útszakaszt teljes szélességében fel kellett bontani. Ebben az esetben az érintett járat terelőútvonalon volt kénytelen közlekedni.
A BKV – jó szokásához híven – azonban ilyenkor is megfelelően tájékoztatta az utazóközönséget az útvonalon kihelyezett tájékoztató és információs táblák segítségével.
A kiválóan működő tömegközlekedési szolgáltatás sajnos egy idő után kíváncsiskodókat és a paparazzikat is a helyszínre vonzott. Sofőrünk emiatt úgy döntött, hogy 19 év szolgálati idő után nyugdíjba vonul a BKV-tól. A buszvonalakat rekultiválták és ma már csak egy megálló idézi a hajdan volt világot.
Sofőrünk beállt ugyan az átlagemberek közé, de mikor eszébe jut a dicső múlt, szája sarkából felfut egy halvány mosoly, amely rögtön elárulja, nem hétköznapi emberrel van dolgunk.
Életfilozófiája és önreflexiója példaértékű: Ha valaki bolond, ne csak kicsit legyen az!
Szólj hozzá!