Régi tervem vált nemrég valóra. Szappant főztem egy a témában erős rutinnal rendelkező barinővel.
Mondhatnám, hogy a szapppanfőzésben is a hagyomány és a vissza a gyökerekhez jelszó inspirált, de hamar vitába bonyolódnék még magammal is. Dédanyám nem hogy nem látott shea vajat, de valószínűleg azon sem gondolkodott, hogy a növényi olajokból készített szappan mennyivel jobb lenne a bőrének, mint az állati zsírok trigliceridjei. Ezért inkább úgy foglalnám össze a téma iránti lelkesedésem, hogy a saját szappan olyan, mint a házi koszt. Tudod mi van benne. Ráadásul, ha rossz a végeredmény, nem idegenekkel kell balhézni, ha végül éhes maradsz.
Így álltunk neki szappant főzni egy privát laborban. Nekem ez volt az első, neki a sokadik. Később jöttem csak rá, hogy ez is egy olyan tevékenység, ahol jól jön a rutinos partner. Próbáltam okosat kérdezni és ügyesen figyelni. Ennyit csináltam. Szerintem nem szerepelhettem túl rosszul, mert a végeredmény pár héttel később így nézett ki.
És hogyan jutottunk idáig?
- Feloldottuk a NaOH-t a neki kiszámolt folyadékmennyiséggel.
- Kimértük a zsírokat is. Tettünk bele mindenfélét, ami épp kéznél volt és a rutin is megengedte. Mondjuk olivát, kókuszt és disznót. Az utolsó miatt nem fújjogni! Kell bele vagy pusztulnak a gorillák és kész. Tettünk bele talán másféle zsír, de arra már nem emlékszem. (Mondtam, hogy főzés.) Majd felolvasztottuk.
- Kihűtöttünk mindent, főleg a lúgot, mert ugye az nagyon meleg lett (Exoterm). Majd összekevertük a zsírt és a lúgot.
- Tettünk bele agyagot meg egy kis levendula olajat.
- Hip-hopp szalagfázis.
- Formába öntés és dermesztés.
- Darabolás.
- Szárítás.
Egyszerű nem?
Persze, hogy nem. Főleg nem elsőre. A kedvet minden esetre meghozta. Rögtön tudtam, hogy ez az első alkalom csak egy újabb kezdet. Tehát szappanügy folyt. köv.
#Ezislevendulás
Szólj hozzá!