Még Karácsonykor kaptam ajándékba egy irtó jópofa, átlátszó műanyag díszt. A legjobb az volt benne, hogy a belsejében pillecukros forrócsokipor volt (fotó az nincs). Nagyon megörültem neki, de mivel nem vagyok egy nagy kakaós, pillecukros meg pláne nem ott lapított a fiókban. Majd egyszer megisszuk közösen, ez volt a megállapodás azokkal, akik kezet emeltek volna a dolgomra.
Tegnap pedig eljött a majd egyszer.
Hétfő volt. Talán nem szorul magyarázatra miért volt átlag alatti ez a nap, de ha mégis akkor csak annyi, hogy hétfő volt. A kakaó pedig hogy hogy nem, pont a kezünkbe akadt.
Szépen testvériesen (életkor és testsúly arányosan) szétosztottuk a port és az apró pillecukrokat. Amúgy érdekes, a hímek ilyenkor valahogy nem utálkoznak, hogy az a bármi épp rózsaszín is. Aztán jött a tej, a kavarás, kóstolás és megértettem. Megértettem az egész cécót a pillecukor körül. Előtte ugyanis csak távolról és idegenként szemléltem mások ilyen irányú vonzalmát Az is lehet, hogy most ettem életemben először ilyet…
De ezek után kit érdekel?
Pillecukrot minden kakaóba! Főleg hétfőn.
Szólj hozzá!