Amikor először hoztam szóba a dolgot, még csak halkan mertem rebegni:
–Te. Én úgy szeretnék…, úgy szeretnék…, saját savanyúkáposztát!
Pedig könnyebben ment, mint gondoltam, kár volt ennyit izgulni:
– Én benne vagyok! – jött a laza válasz – Anyukámnak van savanyítója is hozzá.
Szóval akkor normális. Normális dolog, ha nyár közepén és sok fogás helyett az én szívem inkább saját savanyúkáposztát kíván…
Gyorsan lett hozzá terv is, megcsináljuk majd szezonban, csak szerzünk hozzá gyalult káposztát. Az első ősszel azonban elbénáztuk, nem kaptunk gyalulva káposztát, meleg is volt, szóval nem értünk rá igazán. Gyenge kifogások, tudtuk mi is, de töröltük a betervezett savanyítást.
Na, de idén!
Hiába volt meleg is meg szokásos időhiány, sikerült beszerezni – igaz, bazi drágán – gyalult káposztát, és megsavanyítottuk végre a saját káposztánk.
Velünk lakott, ott savanyult a sarokban a mi kis drágánk. És mindig melegség öntött el, amikor ránéztem, vagy meghallottam a hangját. Mert volt néha mélyből feltörő lassú és lágy, de időnként szaporábbra is váltó bugyogás. Igen, még ilyen gyönyört is adott nekünk a káposztánk!
4 hétig bírtam, nem tovább, aztán megkóstoltam. Fokhagymás zsírra dobtam belőle és jött a kánaán: rohadt jó lett a káposztánk!
Pedig nem is volt bonyolult: nem forgattuk, nem kevertük, nem is habzott, csak ott állt, (általában) némán. Néha ugyan töltöttem vizet a edény tetejébe, de az összerakás után ez volt az egyetlen dolog vele. Na jó, meg a várni tanulás…
Emberesebb rész volt azért a savanyítóba rakáskor történő káposztanyomkodás. Mivel semmi alkalmas dolog nem fért be az edényünk száján, maradt végül a kézi-öklös döngölés. Némi bor kíséretében mondjuk jól ment ez még reggel is, bár bevallom a munka könnyebb része jutott nekem: a sózás meg a borsozás.
Akkor éreztem először, hogy eljön majd a pillanat. A pillanat, amit rég vártunk és ami nem más, mint hogy bemutathatom nektek november szépét, a kétcsaládos házi savanyúkáposztát!
Csináljatok Ti is, lesz majd recept itt is!
Mert minden nap egy csipet savanyúkáposzta, a skorbutot és a probiotikumokat távol tartja!
A természetes úton, adalékanyagok és savtartalom növelés nélkül savanyított káposzta ugyanis nem csak sok C-vitamint, de számos elő, természetes bélflórát támogató, jótékony hatású baktériumot tartalmaz.
Akit részletesebben érdekel ez a téma, az több infót a lenti linkeken is talál:
A savanyú káposzta igazi multivitamin
Az erjesztett ételek előnyös hatásai
János
Amióta eljöttem a szülői házból mindig csináltam 15 éven át. Aztán nem mert lusta voltam, meg mert azért….de! Az enyém is jó volt, de olyan soha nem lesz, mint az édesanyámé! Idén már nem, de jövőre ismét csinálok, mert újra van CSALÁDOM!
Mindezénvagyok
Gratulálok a családhoz és hajrá savanyúkáposztások!:)