Szeretem a retro-t, bírom a formavilágát. Akkor is, ha első ránézésre kicsit bénák.
Úgyhogy hiába melós, perszehogy felújítás!
Vettem korábban egy masszív íróasztalt, lepukkant randabarnán. Kicsit volt csak jobb állapotban, mint ez:

Teljesen oda vagyok a formájáért. Nem egy ritka darab, Vaterán lehet kapni felújítva is:

Egy kicsit így azért már más, ugye?
Amikor megvettem anno a sajátot, felújítottam fehérre. Magamnak szántam, de végül Gyereké lett belőle. Az aktív használat viszont hagyott némi nyomot rajta…

Egy gyenge pillanatomban majdnem le is cseréltem.
Kacérkodtam az újjal, mert újat venni egyszerűbb, gyorsabb, nem jár kosszal és amikor hazaviszed szép friss. Ha vettem volna, ilyet veszek, ikejásat.

De nem akartam kidobni a régit, nem akartam lamináltat. Ráadásul annyival szebb a festett fa, még ha csak furnér is. És ott volt az alakja ugye, a szerelem.
Erőt vettem hát magamon, és felújítottam a régit.
Kicsit tovább tartott, mint gondoltam, mert nem volt elég csak átkenni párszor. Az alkoholos filc nem adta magát, átütött négy réteg új festéken is.

Ekkor kellett kivinnem és kipakolnom belőle rendesen, mert a csiszolást a festéssel szemben már nem intézhettem bent.

Csak ott csiszoltam meg, ahol látszott a filc, aztán jött a hengerrel festés.

De tudjátok mi lett végül a dilemma és vártnál nagyobb munka után a végeredmény?
Elégedettség!
Szép lett, új lett, nem dobtam ki semmit, az alak pedig a régi.
Kicsit elfogult vagyok, de olyan gyönyörű, nem?

‘Szal egy szép formájú, stramm bútort szerintem érdemes újragondolni. Még kedvenc lakberendezőm, Nikoletti Petra sem hagyta ki anno.
Úgyhogy éljen a retro, hajrá felújítás!

Szólj hozzá!