Január Február nem csak az új év, de az értékelések hava is, még pont beleférek.
Rendszeres olvasóim (hahh) talán emlékeznek, tavaly ilyentájt nagy elánnal vetettem bele magam a párkánykertbe, hogy kipróbáljam mi terem egy nem túl ideális, diófával árnyékolt ablakpárkányon. Itt írtam róla.
Az eredeti terv szerint a betárolt téli és a tavaszi zöldségek megjelenése közötti űrt balkonládában nőtt levelekkel próbálom meg kitölteni és jó gyakran beszámolni a fejleményekről, na meg elsősorban arról, milyen érzés reggel, madárcsicsergés mellett kinyúlni az ablakon és leszakítani néhány ropogós zöldet a szendvicsekre.
A „jó gyakran beszámolok róla” részt helyből átugorva jöjjön most egy kerek év egyben, annál több képpel a párkánykertből.
Vigyázat! Érzelmes és megható képek következnek!
Február elején, tavaszias időben a belső ablakpárkányon nevelt és kicsit megnyúlt rukkola magoncok tűzdelés után kikerültek a külső párkány virágládájába:

Az első pár héten nagyon lelkes voltam (ráértem) és naponta fotóztam a helyzetet, persze lényeges változás nem volt, leszámítva az időjárást.
2022. február 26. Szikrázó napsütés:

2022. február 28. Zord hóesés:

Márciusban alig mozdult valami a párkányon, nem volt mit fotózni sem és április eleje lett, mire a februári rukkola kicsit megmozdult. Néhány túlélő tépősaláta felfedezhető a jobbján, valamint a magról vetett spenót végre kikelt a másik ládában:


Rukkola belehúz és április 20-án, 2.5 hónap ablakban várakozás után 1 db egész marékkal szüretelhettem belőle. Hej!

Két héttel később, május elejére a spenót is kicsinosodott és kapott maga mellé pár elkényeztetett mizunagyereket, akik a ládában nem voltak hajlandók kikelni, így palántázni kellett őket:

Május 10-én sor került a második betakarításra, amivel le is zárult a bőségesnek nem mondható szüreti szezon:


De az élet a másik ládában váratlan fordulatot vett.
A rukkola szárba indult:

Majd gyönyörűen virágba borult:

Szép virága van:

Majd magot hozott:

Júniusban közben beköszöntött a totális nyár és végleg feladtam állásaim zöld levél ügyben. Igazából már májusban láttam, hogy nekem nem fog menni a napi többszöri locsolás. ( Főleg, hogy korábban is csak szárazságtűrő egynyáriakat tartottam a párkányon.)
Szárazság:

A rukkola közben azért beérlelte majait, amit begyűjtöttem:

És ilyen lett a saját magfogás:

A nyár hátralevő része és az ősz eseménytelenül telt a párkányon, mígnem a virágládává visszavedlett párkánykertben októberben kiszúrtam néhány öntörvényű rukkolakamaszt, akik az elszóródott magokból kelhettek ki:

Máig vígan élnek, míg meg nem halnak és felmagzanak majd tavasszal.
De addig azért még lehet csipegetni belőlük:

Itt a vége, fuss el véle, ilyen volt az év a párkánykertben.
Konklúzió? Idén inkább maradok a balkonládás virágoknál és szabadabb-földi zöldségeknél. Persze közben minden tiszteletem a gyakorló párkány és balkonkertészeknek, mert az edényben nevelt zöldségek, a kis talajtérfogat miatt, sokkal több törődést igényelnek, ami azonban már nem nekem való.

Szólj hozzá!