„Az új szobrunk, ami kifejezi a 21. század üzenetét, a Semmi”
Furcsa dolog történt velem. Készültem egy poszttal, de félúton elbizonytalanodtam. Aztán rám talált ez a cikk: Mi lenne, ha hozzá sem nyúlnánk a Notre Dame-hoz? és elszállt minden bizonytalanságom. A mára szánt dolog ugyan emiatt épp most landolt a kukában, de nem is ez a fontos. Én nem írtam volna sem a Notre Dame-ról, sem a hatalmas fákról, amik az új tetejéhez kellenének, csak utcákra kirakott frissen nyírt fűről, meg műanyag zsákokról. Furcsa lehet, de az üzenet hasonló. Mivel azonban nem tudom a cikknél jobban megfogalmazni a mára szánt mondandóm, egyetlen dolgot tehetek most. Idézek néhány részletet az Egy nap a városban bloggerének cikkéből:
„Azt hiszem, ezzel a poszttal nem leszek túl népszerű…
… A Notre Dame csodálatos épület…
…aztán olvasom, hogy: a leégett tetőszerkezethez viszont a hírek szerint nincsenek kellően nagy fák…
…
Hogy miért nincs…? …mert a fákat kivágták…
…
… A Notre Dame tetőszerkezetéhez a fákat nagyjából 1160 körül vágták ki, a szakértők szerint a gerendázathoz mintegy 13 ezer fát kellett feldolgozni. Most ugyanez lenne a feladat, ha kell, a Föld alól, vagy a harmadik világból előásva a fákat.
…
Úgy szólnak most a harsonák a Notre Dame mellett, hogy „mutassuk meg újra az emberiség, az emberiesség, az összefogás nagyságát. Bizonyítsuk be, milyen nagy tettekre vagyunk képesek…
…
Én mást mondok.
Egy katedrális, az könnyű. Ki kell vágni 13 ezer fát, beletenni sok mérnöki és szakértői munkaórát, sok évig építeni, aztán átadni. Vállalható sikerkockázatú projekt, időben is átlátható mindenkinek.
…
… mondok egy durvát: szerintem legyen – egyelőre – semmi. Nem kéne megépíteni most a Notre Dame tetejét….
…
… Egy ilyen épület olyan műalkotás, mint egy szobor: jelentése van.
…
…amíg építették, azt jelentette: az Isten hatalmas… Mit jelentene ugyanez a műalkotás ma? Annyit, hogy “nem hagyjuk, hogy a 12. századi üzenetet eltöröljék…
…
Mondok egy másik üzenetet, ami a mára rímel. Az üzenet ez: “eddig tartott a bolygónk kihasználása”. Elfogynak az erdőink. Abbahagyjuk a látszattevékenységeket…. és végre beleharapunk a saját húsunkba.
Nincs többé Notre Dame, és nem tudjuk jó szívvel megépíteni, mert elbasztuk.
…
….Meg tudnánk csinálni, még találunk a bolygón 13 ezer megfelelő fát, de bassza meg, nem fogunk. És nem fogunk acéltetőt sem hegeszteni, mert inkább ne legyen semmi.
Az új szobrunk, ami kifejezi a 21. század üzenetét, a Semmi.
…
Hogy ez fáj? Igen. De semmi ahhoz képest, hogy mennyire fog nemsokára fájni a puszta létezés, ha így mennek tovább a dolgok. Néhány évtized, és a Notre Dame tragédiáját elsöprik a mindennapi szükségletek. Azelőtt viszont, ha már találtunk egy ilyen közszeretetnek örvendő, szimbolikus, ámde leégett épületet, amire mindannyian egyszerre tekintünk, és nyújtjuk oda segítő kezünket, használjuk ki. Lépjen el a leégett épület a segítő kezek elől, és mutasson rá egy új célra, a saját újraépítése helyett.
Mondjuk azt, hogy megépítjük együtt a Notre Dame-ot, 100 év múlva. De addig is elindítunk egy száz éves projektet, amiben vállaljuk, hogy megnőnek azok a fák, és mi végignézzük, ahogy nőnek. És ezt az egyszerűnek látszó célt, annak minden komplikációjával és kihívásával együtt közösen vállaljuk. Nem a facsemeték ültetése lesz a nehéz, nem arra kell összedobni a pénzt. Hanem arra, hogy utána 100 évig életben maradjunk mellettük anélkül, hogy pénzt csinálnánk belőlük…”

Az eredeti cikk teljes terjedelmében itt.
Szólj hozzá!