Az Öregről – egy akvarista naplójából

Próbálok emlékezni hány éves lehettem, amikor már biztosan volt akváriumom, de nem megy. Talán mindig is volt.
Az első konkrét élményem az, amikor kiabálok az Ősöknek az ágyból, nehogy kihúzzák a szobámban lévő akvárium lámpáját, mert sötét lesz. Hogy tényleg egész éjszaka világított volna az a lámpa azt nem hiszem, de utáltam sötétben aludni az biztos.Természetesen semmi extra dolog nem volt az akkori akváriumomban. Gyöngykavics, guppik, forrásmoha és szockó alumínium lámpa a 30 l-es tartály tetején. Ennyi, nem több. De akvárium volt, stabilan.

18 körül lehettem, amikor kérés nélkül kaptam ajándékba egy Eheim belső szűrőt, gömbmohát meg néhány ismeretlen, de szobanövényre emlékeztető vízinövényt pár gurámival és vitorláshallal együtt. Elképzelhetetlen forma és színvilág került a guppik helyére, illetve mellé. Teljesen lenyűgözött.
El is voltam ezzel az upgrade-el jó néhány évig, amíg végleg el nem költöztem otthonról. Útközben mellém szegődtek olyan barátok is, akik szintén hasonló érzéseket tápláltak az üvegfalak mögött tartott uszonyosok iránt. Az ő szenvedélyüket is inkább a stabil kiszámíthatóság, mint a hirtelen fellángoló majd kihunyó érzelmek jellemezték. Maradandó, kapcsolatunkat megalapozó élmény, amikor megjelentek ketten együtt egy 1000 km-es út után néhány uborkás üveggel, amiket furcsán elhelyezett műanyag csövek kötöttek össze. Költöztek, országot váltottak és közös életet kezdtek egy stúdiólakásban, ahol az ágyat össze kellett csukni reggel, hogy kinyithasd a hűtőt. Egy kétszáz lityós sügéres akvárium még pont befért melléjük.

Mindenféle kaland után amikor eljutottam a saját birtokig, egyértelmű volt, hogy tervezett helye lesz egy akváriumnak is. No, semmi nagyzolás, olyan 100 l körüli pont elég lesz. Az élet viszont úgy hozta, hogy még a tervezés időszakában örökbefogadásra adtam a fejem és hozzám kerül néhány sügér és egy algaevő harcsa (Ancistrus), a későbbi Öreg.

Hőskorszak volt az tuti, nem csak nekik. Igazából nem tudom hogyan éltek túl fél évet egy komplett felújítás közepén, télen, sokszor elektromosság és fűtés nélkül. Bár lehet, hogy a sügérek hamarabb feladták a harcot és akkor már csak az Öreg dekkolt a 15 cm magas vízben, sötétben egy szoba sarkában, de azt hiszem ez részletkérdés.
Eljött végül az idő, amikor az Öreggel együtt tisztességes helyre került az akváriumom. Teltek múltak az évek, történt ez meg az, a halak is jöttek mentek, de az Öreg maradt. Néhány éve tudatosult bennem, milyen régóta nyomjuk már együtt. Ő mindig az üvegfal egyik oldalán, én meg a másikon. Kiszámítható, stabil kapcsolat, menő dolog.

Az Öreg amúgy elég nyugis és rejtőzködő életet élt még, fiatalon is. Voltak kedvenc helyei és ritkán jött elő onnan. Időnként átrendeztem, megforgattam a fadarabot, amiben lakott. Néha elfogadta a változást, néha mindent áttúrt, hogy újra jó legyen neki. Egy idő után megszoktuk egymást.

Pár hónapja viszont nagy dolog történt. Újra átvettem valakitől akvárium felszámolás miatt egy halat, egy másik algaevőt, Szippit. Rendes családból jött, neve is volt, úgyhogy befogadtuk. Szóval Szippi miatt teljesen megváltozott az Öreg élete. Ahogy mondani szokás, kivirult: folyton jött-ment, tapadt, algaevett. Jó volt nézni.

Az Öregről amúgy valamiért sosem tudtam igazán eldönteni, hogy fiú-e vagy lány, de Szippi hím az tuti. Az új fiú megjelenésével tapasztalt változásoknak a nemi bizonytalanságok miatt szerintem így két oka lehetett. Ha az Öreg hím, akkor jól megmutatta a kiscsávónak, hogyan is él egy igazi, tapasztalt férfi. Ha az Öreg nőstény, akkor meg a friss hústól virulhatott ki.  Mozgalmas időszak volt, ami sajnos hamar véget ért. És emiatt az írás. Nem a fiatal csávótól kapott végül szívmegállást az Öreg, pedig szebb sztori lenne.

Vettünk új halakat, boltban. Pár neont. Nem volt semmi tünet vagy intő jel, így simán beraktam az új halakat az akváriumba. Pár nap múlva mégis kemény darakórt ütötte fel a fejét. Elkezdtem ugyan kezelni őket, de a harmadik napon az Öreg feladta. Mellette még három másik idősebb halam is. Az új kis neonoknak persze semmi baja. Haragszom rájuk, meg a rohadt boltra is. Persze, persze legközelebb jobban vigyázok az új halakkal meg a boltokkal is. Így viszont búcsúznom kell.

Viszlát Öreg!
12 közös év, ennyi volt. Köszi.

#legyennekedis