Elkapott a gépszíj és az elmúlt héten három adag szappant is csináltam.
Hála az égnek meg a türelmemnek most rendesen sikerült az a szappan is, ami múltkor csak némi korrekciót követően vált használhatóvá.
Mivel lendületbe jöttem a sikertől és úgy adódott, hogy izgatott figyelmet kellett színlelnem pár órán keresztül, segítségül hívtam egy kínálkozó laptopot és kerestem egy olcsóbb alapanyagokat használó alap szappanreceptet.
Nem gondoltam, hogy kihívás lesz találni egy pálmaolajmentes, egyszerűt és jónak tűnőt, de meglepetésemre elég nehezen találtam. Olyannyira, hogy amit izgatott figyelem és kemény munka árán megtaláltam, nem is találom újra.
De mindegy is. Megcsináltam ugyan heti második szappanként, de felejtős lett.
A változatosság kedvéért, kreáltam helyette egy másik receptet. Ez lett a harmadik szappan a héten.
Körömvirágból alapból főztem és levendula olajat tettem hozzá illatnak. Nem puccos szappan, de legalább szép sárgás lett a színe menet közben. Alig vártam, hogy két nappal később felvághassam.
Mert ez a legjobb rész, ahogy a kés belehasít a tömbbe. Na, meg a szagolgatás. Kész vagyok tőle.
A szappanfőzés tuti függőséget okoz.
Szóval eljött a második nap, hazaérve, meglepő csend és nyugalom fogadott, nagy a boldogság, végre vághatok. Vágtam is, jó is volt, de megjelent a hátam mögött serte-perte házibarát:
–Mit csinálsz? Szappant?
Közelebb jön, szemügyre veszi a helyzetet, majd érdeklődve az orra alá teszi a frissen vágott szappanom.
–Hm. Csirkebőr?
Áááá…
Felocsúdni voltam kénytelen, s hirtelen a vágás okozta révület is elszállt.
Mert tényleg. A körömvirágos levendulás szappanom kicsit valóban a csirkebőr illatára hajaz. A friss csirkebőrére…
Az illat remélem még elszáll.
Vagy?!!
Jó lesz majd ajándéknak.
Ugyebár…
Szólj hozzá!