Az első szappanfőző élményem után hamar fejembe vettem, hogy szeretnék egy saját szappant. Mármint olyat, amitől ellenállhatatlanul szép és kedves leszek. A túl illatostól-színestől ugyanis egyenlőre nem lettem ilyen.
Feltúrtam hát a netet és mindenféle kalkulátor segítségével alkottam egy ízlésemnek való receptet.
Jóváhagyattam a tervet egy hozzáértővel, de azon melegében célbavettem egy alapanyagboltot és elköltöttem egy kisebb vagyont. Hiába kellett beszereznem máshol még néhány apróságot, nem ért rá másnapig, neki kellett állnom aznap este…
Főztem egy erős kamillateát és barkácsoltam egy szappanöntő formát is. A zsírokat kimértem és felolvasztottam, a lúgot pedig szépen feloldottam a leszűrt és lehűtött kamillateában. Végül összekevertem a kézmelegre hűlt zsírokat és a kamillában feloldott lúgot.
Most azonban nem történt semmi olyan, ami múltkor. Se sűrűsödés, se szalag fázis. Hiába kevertem, híg maradt. Mivel türelmetlen típus vagyok, hosszabb gondolkodás nélkül, analitikai pontossággal (kiskanállal) kevertem még bele némi NaOH-t. Pár perc múlva lett is változás, elkezdett szappanosodni. Remek, gondoltam akkor…
A helyzetet megmentettnek éreztem, fogtam a masszát és elkezdtem beleönteni a formába. Nagy meglepetésemre a lúg apró szemcséi azonban ott fehérlettek a halvány rózsaszín, illatos masszámban.
Csalhatatlan ösztöneim azt súgták, ez nem jelent jót.
Inkább csak egy rontott szappant.
Másnap azért felvágtam a tömböt, újra irodalmaztam a helyzetet és felhívtam a szakértőm. Elég hamar kiderült, hogy a kezdő szappankészítők legbanálisabb hibáját vétettem. Ráadásul olyat, ami nem is igazán javítható (spojler: nekem azért sikerült). Ha nem oldjuk fel előre a lúgot folyadékban, a szappanmasszában már sosem fog. Ezt most már én is tudom. Mert így nézett ki a szappan másnap, frissen felvágva:
A kép azért különösen érdekes, mert ilyen szemléletes képet nem igazán találni máshol erről a hibáról. Kevesen vannak, akik ilyen bénán kezdik, és még kevesebben, akik le is fotózzák…
A helyes út az lett volna, hogy tovább várok a szalagfázisra és nem kezdek bele a mentőakcióba. Mert a recept elvileg jó.
De nem adtam ám fel!
Pár nap kihagyás után, újramelegítettem a szappant.
Adtam hozzá plusz zsírt és némi folyadékot, hogy a felesben maradt lúgot is megpróbáljam feloldani és elszappanosítani.
A végeredmény pedig egyértelműen és határozottan jobb lett. És mivel a szappanosodáshoz idő is kell, azt is kapott bőven.
Amikor elraktam száradni a javított szappanokat, még nem voltam benne biztos, hogy használni is fogom. Fél évvel később, amikor azonban újra megnéztem, már egyértelmű volt: Nem maradnak dobozban sokáig.
Bizonyos szempontból semmi extra. Pedig mégis. Kicsit halványabb, kicsit kevésbé illatos, de a mienk.
Az idővel pont nekem való szappan lett belőle. Amilyet mindig is szerettem volna…
Hamarosan újra nekiállok. Nehogy elfogyjon mielőtt kész lenne az új. Ha most elsőre sikerül, elmondom a receptet is.
Jól jöhet majd Karácsonyra…
Szólj hozzá!