A méhek – a házi méh, és a vadon élő méhek– a legfontosabb beporzó szervezetek és nélkülük nemcsak mézes teát nem fogyaszthatnánk, de gazdasági növényeink mintegy 70 százaléka sem fordulna termőre. Mondhatnánk, hogy ez nem is olyan nagy baj, hiszen a gabonafélék, a kukorica és a rizs, azaz legfontosabb élelmiszernövényeink szélbeporzásúak, de nem mondjuk, mert a baj ettől függetlenül is hatalmas. A méhek ugyanis indikátor szervezetek, gyakoriságuk a környezet általános állapotát tükrözi, eltűnésük pedig láthatóvá tesz amúgy láthatatlan szennyezéseket és az iparszerű mezőgazdaság negatív hatásait.

A méhek pedig már jó ideje jeleznek.


Kína Szecsuan tartományában például régóta nem láttak szabadban méhet, a gyümölcsfákat pedig emberek porozzák kis pamacsokkal a kezükben. Ott már évek óta ez a valóság. A méhek számának ijesztő mértékű csökkenéséhez az intenzív mezőgazdaság, a növényvédő szerek túlzott használata, a városiasodás, a természetes élőhelyek csökkenése, a klímaváltozás és különböző vírusok egyaránt hozzájárulnak. És a jelenség sajnos világméretű. Ismerős okok, melyeket már nemcsak a méhek, de mi is érzünk a bőrünkön.

A méhek eltűnése tehát a jelen, a jövő azonban még a mi kezünkben van!

Ismerjük meg jobban a méheket és tegyünk a védelmükért!

A méhek legismertebb faja a háziméh (Apis mellifera), de rajtuk kívül Magyarországon 700, a világon pedig több mint 200 000 vadon élő méhfaj fordul elő, amelyek nem viselkedésük, csupán életmódjuk miatt vadak. Számos tanulmány született már azzal kapcsolatban, hogy a tájhasználat változatossága és a természetes élőhelyek jelenléte mennyire szorosan összefügg a beporzó fajok, így a méhek fennmaradásával is.

Vedjuk a méheket

Egy friss, amerikai tanulmányban (Ashley et al., 2020) azt is összehasonlították, hogy az intenzív mezőgazdasági területeken előforduló vadméhek fajgazdagsága és egyedszáma, valamint a háziméhek egészsége hogyan függ a gazdaságok által termesztett növények sokféleségétől. Érdekes módon nem találtak több vadméhet azokban a gazdaságokban, ahol a szójatermesztésen kívül intenzív zöldség és gyümölcstermesztéssel is foglalkoztak. Sőt, a szója virágzásának hónapjában több vadméh látogatta a monokultúrás szójatermesztéssel foglalkozó gazdaságokat. Igaz, ez a különbség négy, a szójaföldeken általában gyakori vadméhfaj jelenlétének tulajdonítható. A háziméh családok súlyának és a felnőtt dolgozók számának elemzéséből ezzel szemben az derült ki, hogy számukra a szójaültetvénynél valamivel kedvezőbb feltételeket biztosít egy olyan gazdaság, ahol többféle növényfaj termesztésével foglalkoznak.

A két gazdálkodási formát (monokultúrás és diverzebb) összehasonlító vizsgálatból levonható általános következtetés összességében azonban az, hogy az intenzív mezőgazdasági területek önmagukban nem nyújtanak egész évben folyamatos és elegendő táplálékforrást a méhek számára. Az ökológiai gazdálkodást folytató területeken tudjuk, hogy számszerűleg több és egyúttal többféle beporzó fordul elő, mint a konvencionális területeken (Hausmann et al., 2020), de ahhoz, hogy a vadméhek és a háziméhek populációinak világszerte tapasztalható csökkenését megállítsuk, ennél többre van szükség.

A mezőgazdasági területeken mindenhol jelentősen növelni kell a természetközeli élőhelyfoltok arányát.

Az ültetvényekben a sorközi növényzet meghagyása/telepítése, a szántóföldi táblák közötti szegélyek és műveletlen területeken lévő vadvirágforrások megőrzése, a gyepterületek átgondolt kaszálása és (intenzív állattartó országokban) az extenzívebb legeltetés nélkülözhetetlen minden beporzó szervezet számára.

Mit tehetünk mi a házi- és a vadméhek védelméért?

  • Ültessünk okosan! Ültessünk többféle és nem egyszerre virágzó növényt!
  • Ne használjunk kertünkben gyomirtót és méhekre veszélyes vagy kifejezetten kockázatos rovarölő készítményeket!
  • Golfgyep helyett legyen fajgazdag vagy vadvirágos füvünk!
  • Tartsuk be a házi kertben is a méhkímélő technológiát: méhekre mérsékelten veszélyes minősítésű növényvédőszer kijuttatása – amennyiben ezt a növényvédőszer engedélyokirata lehetővé teszi – kizárólag a házi méhek napi aktív repülésének befejezését követően, legkorábban a csillagászati naplemente előtt egy órával kezdhető meg és legkésőbb 23 óráig tarthat.
  • Készítsünk méhhotelt, vagy darázsgarázst!

Mit tehetünk gazdálkodóként a méhek védelméért?

  • Ne hagyjuk parlagon a sorközöket, ültessünk, neveljünk fajgazdag takarónövényzetet!
  • Hagyjuk meg a természetes szegélynövényzetet a művelt területek szélén!
  • Tervezzünk minden évben mézelő növényt is a vetésforgóba!
  • Virágzási időszakban tartsuk be az előírásokat, ne használjunk méhekre veszélyes vagy kifejezetten kockázatos növényvédőszereket! A tilalom a virágzás idején kívül is érvényes, ha a táblát vagy annak környékét tömegesen virágzó mézelő növények borítják, vagy ha a gazdasági növényt a méhek egyéb okból látogatják.  
  • Tartsuk be a méhkímélő technológia előírásait! Növényvédőszerek kombinációban történő kijuttatása esetén ez különösen fontos, még nem jelölésköteles hatóanyagok esetében is, hiszen ezek egymás hatását erősíthetik, így fokozott veszélyt jelenthetnek a méhekre.

A méhek világnapja ugyan remek alkalom a változásra, de igazi eredményt csak akkor várhatunk, ha minden nap így teszünk!

Felhasznált irodalom:

Ashley et al. (2020) Diversified Farming in a Monoculture Landscape: Effects on Honey Bee Health and Wild Bee Communities  https://doi.org/10.1093/ee/nvaa031

Hausmann et al. (2020) Toward a standardized quantitative and qualitative insect monitoring scheme https://doi.org/10.1002/ece3.6166

Az eredeti cikk a biokutatas.hu oldalon és a Szép Kertek magazinban jelent meg.