„Láttál-e már valaha csipkebokor rózsát, csipkebokor rózsa közt, két szál majorannát?”
(Egyik szál majoránna egérdinnye lenne, másik szál majoránna a bazella lenne.)
Ha a kérdésre amúgy igen a válaszod, akkor szerintem érdemes a majorannák mellett megkóstolnod a dáliát is. Persze csak, ha pont van otthon.
A mókát félre téve, igazából nem hallottam még korábban sem egérdinnyéről, sem bazelláról és azt sem tudtam, hogy a dália ehető. Pár nappal ezelőtt azonban megint minden megváltozott. Egyik ismerősöm ugyanis kerti parti alkalmából bedobott egy kis hazait a közösbe.
Hozott például 4-5 féle paradicsomot és egy gyönyörű fej dáliát. Ezek már önmagukban majdnem lefedték a látható fény teljes tartományát (sárga, piros-rózsaszín, és liláskék paradicsomokról volt itt szó), de az 500 nm körüli valahogy teljesen kimaradt.
Úgy gondolta, így azért mégsem illik eljönni, ezért szedett egy kis zöldet is:
Egérdinnyét (az apró zöld elöl), bazellát (a sötétzöld hátul) és római salátát (a nagy zöld elöl). A római saláta volt az egyetlen, amit ezek közül majdnem felismertem, de persze ebből is valami pöttyös verzió volt, így itt is elbizonytalanodtam.
Emiatt, vagy ennek ellenére nem tudom, de kifejezetten érdeklődő hangulatba kerültem és kifaggattam arról, mik is ezek az ismeretlen dolgok a szatyrában.
Kertészeti, – avagy Mit ültessünk jövőre? – rovatunk következik
- Egérdinnye (Melothria scabra): Az igazi, cuki snack-zöldség.
Tapasztalataim szerint a külsejével és nevével mindenkit elsőre megvesz. A 20 ember, akit az elmúlt pár napban megkínáltam vele, mind megkóstolta és a legrosszabb esetben is csak annyit mondott mosolyogva, hogy érdekes. (Fújjogás és nem kóstolás elő sem fordult.)
Az egérdinnye amúgy a tökfélék családjába (Cucurbitaceae) tartozó kúszónövény, ami Mexikóban, illetve Dél-Amerikában őshonos. Arrafelé viszonylag átlagosnak számít, salátába keverve nyersen, illetve savanyúságként, uborkához hasonlóan eltéve fogyasztják. Az íze is uborkaszerű, de annál savanykásabb, enyhe citromos beütéssel. A zsenge dinnyék fog alatt kifejezetten jól roppannak és nem mellesleg a rajzolatuk is gyönyörű. A termesztése igényei szinten hasonlóak az uborkáéhoz, azonban annál jobban viseli a szárazságot és a gombás betegségekkel szemben is ellenállóbb.
Meglátjuk. Pár darabot elraktam belőlük magnak. Jövőre ültetek.
- Bazella, malabár spenót, vagy futó spenót (Basella rubra): Ő volt a másik teljesen ismeretlen kolléga a salátából (a sötétzöld hátul).
Spenótízű, de szintén citromos. A levél kinézete és az egész növény megjelenése inkább hasonlít az új-zélandi spenótra, mint a hagyományosra, de a felhasználásuk kb. mindegyiknek azonos (főzelék, saláta, lepény, leves). Földön fekve hosszúra nő, egy irányba csavarodó indái miatt azonban karók befuttatására is alkalmas. Délkelet-Ázsiában őshonos, meleg és fényigényes növény, ami a fagyot egyáltalán nem, de még a 15 fok alatti hőmérsékletet sem bírja. Dísznövénynek sem utolsó, mert fehér virágai és lilás-méregzöld levelei együtt állítólag nagyon tetszetősek. Az egész növényről sajnos nincs fotóm, és még magot sem kértem, de jövőre azért ezt is ki kellene próbálni.
- Dália (Dahlia pinnata): Sokan ismerjük, de hogy ehető is, bevallom nem tudtam. Pedig de.
Eddig csak a tányéron látható lilát kóstoltam, és meg-nem-mondom-milyen-de-finom íze volt. Állítólag minden színnek más az íze is, de van amelyik keserű, ezért pár szirmot érdemes megkóstolni mielőtt nagyüzemben beletépkedünk egy egész fejet a salátába. Dáliám nincs, de jövőre lesz. (Ha keserű lesz megy a vázába, ha finom akkor salátába.)
Annak ellenére, hogy a három növény közül egyik sem őshonos nálunk, mindegyik jól működik az itthoni kertekben is. Érdemes kipróbálni!
Mert éljen a vegyszermentes kiskert és a sokféleség!
Akit érdekelnek az ősi és/vagy különleges növényfajok és a kiskerti fajtafenntartás lehetőségei az bővebb információt és lelkes szakembereket itt talál:
Szólj hozzá!