„Az új szobrunk, ami kifejezi a 21. század üzenetét, a Semmi”

Furcsa dolog történt velem. Készültem egy poszttal, de félúton elbizonytalanodtam. Aztán rám talált ez a cikk: Mi lenne, ha hozzá sem nyúlnánk a Notre Dame-hoz? és elszállt minden bizonytalanságom. A mára szánt dolog ugyan emiatt épp most landolt a kukában, de nem is ez a fontos. Én nem írtam volna sem a Notre Dame-ról, sem a hatalmas fákról, amik az új tetejéhez kellenének, csak utcákra kirakott frissen nyírt fűről, meg műanyag zsákokról. Furcsa lehet, de az üzenet hasonló. Mivel azonban nem tudom a cikknél jobban megfogalmazni a mára szánt mondandóm, egyetlen dolgot tehetek most. Idézek néhány részletet az Egy nap a városban bloggerének cikkéből:

„Azt hiszem, ezzel a poszttal nem leszek túl népszerű…
… A Notre Dame csodálatos épület…
…aztán olvasom, hogy: a leégett tetőszerkezethez viszont a hírek szerint nincsenek kellően nagy fák…


Hogy miért nincs…? …mert a fákat kivágták…

… A Notre Dame tetőszerkezetéhez a fákat nagyjából 1160 körül vágták ki, a szakértők szerint a gerendázathoz mintegy 13 ezer fát kellett feldolgozni. Most ugyanez lenne a feladat, ha kell, a Föld alól, vagy a harmadik világból előásva a fákat.

Úgy szólnak most a harsonák a Notre Dame mellett, hogy “mutassuk meg újra az emberiség, az emberiesség, az összefogás nagyságát. Bizonyítsuk be, milyen nagy tettekre vagyunk képesek…


Én mást mondok.
Egy katedrális, az könnyű. Ki kell vágni 13 ezer fát, beletenni sok mérnöki és szakértői munkaórát, sok évig építeni, aztán átadni. Vállalható sikerkockázatú projekt, időben is átlátható mindenkinek.

mondok egy durvát: szerintem legyen – egyelőre – semmi. Nem kéne megépíteni most a Notre Dame tetejét….

… Egy ilyen épület olyan műalkotás, mint egy szobor: jelentése van.

…amíg építették, azt jelentette: az Isten hatalmas… Mit jelentene ugyanez a műalkotás ma? Annyit, hogy “nem hagyjuk, hogy a 12. századi üzenetet eltöröljék…

Mondok egy másik üzenetet, ami a mára rímel. Az üzenet ez: “eddig tartott a bolygónk kihasználása”. Elfogynak az erdőink. Abbahagyjuk a látszattevékenységeket…. és végre beleharapunk a saját húsunkba.

Nincs többé Notre Dame, és nem tudjuk jó szívvel megépíteni, mert elbasztuk.

….Meg tudnánk csinálni, még találunk a bolygón 13 ezer megfelelő fát, de bassza meg, nem fogunk. És nem fogunk acéltetőt sem hegeszteni, mert inkább ne legyen semmi.

Az új szobrunk, ami kifejezi a 21. század üzenetét, a Semmi.

Hogy ez fáj? Igen. De semmi ahhoz képest, hogy mennyire fog nemsokára fájni a puszta létezés, ha így mennek tovább a dolgok. Néhány évtized, és a Notre Dame tragédiáját elsöprik a mindennapi szükségletek. Azelőtt viszont, ha már találtunk egy ilyen közszeretetnek örvendő, szimbolikus, ámde leégett épületet, amire mindannyian egyszerre tekintünk, és nyújtjuk oda segítő kezünket, használjuk ki. Lépjen el a leégett épület a segítő kezek elől, és mutasson rá egy új célra, a saját újraépítése helyett.

Mondjuk azt, hogy megépítjük együtt a Notre Dame-ot, 100 év múlva. De addig is elindítunk egy száz éves projektet, amiben vállaljuk, hogy megnőnek azok a fák, és mi végignézzük, ahogy nőnek. És ezt az egyszerűnek látszó célt, annak minden komplikációjával és kihívásával együtt közösen vállaljuk. Nem a facsemeték ültetése lesz a nehéz, nem arra kell összedobni a pénzt. Hanem arra, hogy utána 100 évig életben maradjunk mellettük anélkül, hogy pénzt csinálnánk belőlük…”

Notre_Dame

Az eredeti cikk teljes terjedelmében itt.