A kukába dobott étel és az élelmiszer-pazarlás az egyik legfenntarthatatlanabb újkori szokásunk.
Egy átlagos család állítólag 270 kg élelmiszert dob ki évente, ami nagyon sok.
Némi odafigyeléssel azonban simán tudnánk változtatni rajta!
A tudatosság persze a vásárlásnál kezdődik, de ha mégis megmarad valami, a kenyérféléknél kidobás helyett adná magát a zsemlemorzsa-gyártás. De a kényelem nagy úr és ha nincs a Tesóm, nem hiszem, hogy nekiálltam volna.
Együtt azonban könnyebb, Ő szárít, én darálok, a morzsa pedig összeköt.
Ez a mi kis morzsaközösségünk.
Tesóméknál, ha marad pár napos kenyér vagy pékáru, amihez már ritkán fűlik a család foga, ahelyett, hogy megvárná míg megpenészedik, szorgalmasan kiszárítja a pulton vagy sütőben.
Így a száraz kiflicsücskök, fél zsemlék, kenyérdarabok, de még az iskolai uzsonna táska alján maradt fél pogácsája is kiszárítva gyűlik nála különböző pékséges papírzacskókban. Mire a mennyiség elér egy kritikus pontot, általában összefutunk. Nem kifejezettem azért, hogy a száraz kenyeret, ami már rohadtul útban van továbbadja, de időnként a találkozás nyílt indokaként azért ez is felmerül.
A szárazáru feldolgozás, azaz morzsásítás már nálunk zajlik. Ennek egyetlen oka van, nekem volt előbb aprítógépem. Amikor már nálam is kiborulnak a szárított kenyeres zacskók a szekrényből vagy elfogy a zsemlemorzsa, duzzogva előszedem a gépet és nekiállok. Persze lehetne sajtreszelőn is, ahogy nagymamám csinálta, de így azért egyszerűbb.
Mindig meg is lep, hogy felesleges volt a hiszti és a halogatás, mert pik pakk megy a darálás. A kész zsemlemorzsát üvegbe vagy a papírzacskókba töltöm és előbb utóbb a jogos rész visszakerül Tesómhoz (fifty-fifty felosztásban dolgozunk).
Sosem mértem, de éves szinten 5-10 kg zsemlemorzsát biztos legyártunk így. Nem is szoktunk boltban venni, két családnak ez bőven elég.
A házi kenyérmorzsa pedig két okból is jutalom. Nem dobtunk ki élelmiszert és a gombócok-rántott dolgok is sokkal jobbak, ha minőségi pékáruból készült morzsát kapnak.
Nálunk viszonylag kevés kenyérféle marad meg, de az is lehet, hogy korábban észrevétlenül dobtam a szikkadt kenyér és zsemledarabokat a kukába, jobb esetben a kutyának. Újabban már én is résen vagyok, jobban figyelek és szárítok, ha felesleges kenyér marad! Nem olyan csinos, de pár csücsöknek egy éjszakára a radiátoros szárítás is megteszi.
Ti mit csináltok a megmaradt kenyérrel? Ha nincs jobb ötlet szárítsatok!
Szólj hozzá!